Nagyon hamar eltelt ez a néhány nap, úgy érzem, a téma is megérdemelt volna egy még részletesebb kifejtést, hiszen még csak éppen elkezdtünk ismerkedni a gamification néhány elemével.

A drámajátékokról már írtam, de jöjjön még néhány kép, csak hogy másoknak is kedvet csináljak.

Ezeken kívül eltöltöttünk egy kis időt különböző webes alkalmazásokkal is. Azokkal, amelyek segítségével bevihetünk néhány játékos elemet az órába. Ilyen a Kahoot! is, amit én már egy kicsit ismertem, hiszen a kulturális estre egy kvízjáték készültem (aztán még lett egy kis éneklés is). Azért jó volt egy kicsit jobban megismerni ezt az alkalmazást, mert tényleg népszerű és könnyen használható. (Megjegyezném, hogy hasonlóan jó, csak kevésbé ismert a Socrative oldala is, amivel szintén remek kvízeket lehet készíteni.) A másik alkalmazást nem ismertem, de nagyon hasznos lehet olyan osztályokban, ahol a diákok nem használhatják vagy nem tudják használni az okostelefont. Ez a Plickers - csupán a tanárnak van szüksége egy kivetítős laptopra és egy okostelefonra. Meg arra, hogy kinyomtasson a program segítségével megfelelő számú QR-kódot, amit a gyerekek megkapnak és amelynek elforgatásával jelezhetik a szerintük helyes választ. A tanár ezután beolvassa a kódokat, és a válaszok meg is jelennek a képernyőn, ha akarjuk

A képzés utolsó két napjára közös workshopokat terveztek a szervezők. Pénteken az interneté volt a főszerep: részletesen megismertük az eTwinnings és a School Education Gateway oldalait - be is jelentkeztünk, hogy a lehetőség szerint legtöbb alkalmazási területét megismerjük.

Ebben a foglalkozásban az volt a jó, hogy Ivan (a képzés vezetője) lehetőséget nyújtott a résztvevőknek is arra, hogy bemutassanak egy-egy oldalt. Sok jelentkező nem volt sajnos. Marcel, a szlovák fiatalember a Slido oldalát mutatta be, amelynek segítségével körkérdéseket lehet feltenni, illetve a hallgatóság kérdéseit lehet fogadni. Beszélt még a Canva oldaláról is, amely plakátkészítésre alkalmas.

Remek kis előadásától én is kedvet kaptam egy kis bemutatóhoz: én egy szófelhőkészítő oldalt és a prezit mutattam meg nekik.

Úgy gondolom, pozitív élményekkel távozhattam erről a képzésről: a hangulat nagyon jó volt, remek kis csoport jött össze (együtt kirándultunk és sokat beszélgettünk szakmáról és nem szakmáról), és a képzés vezetője is értette a dolgát (a helyszínt meg már meg sem említem... A korábbi képeken látszott, milyen csodálatos a sziget). Történelemtanári énem is kényeztetve volt a múzeumokkal: mind a hadtörténeti múzeum, mind a természettudományi-régészeti múzeum igazi kincsesbányának bizonyult. Csak azt hiányoltam egy kicsit, hogy a gamification mint teljes folyamat egy kicsit elsikkadt, de ennyi idő alatt valószínűleg nem is lehetett volna ennél jobban kifejteni. Mindenestre biztosan el fogam olvasni a tanfolyamhoz ajánlott és már ősszel beszerzett két könyvet (Games for actors and non-actors, valamint Gamification).

Kicsi, de nagyon jókedvű csoportunk:

És végül a kedvenc képen a kedvenc helyszínemen:

A gamification elég tág fogalom. Jelentheti azt, hogy egy teljes folyamatot "játékosítunk" az elejétől a végéig. Meghatározzuk a folyamat kiinduló pontját és a végét, majd felosztjuk kisebb, egymásra épülő, de fokozatosan nehezedő lépésekre. Fontos, hogy az egyes lépésekben olyan készségeket sajátítsunk el, amelyek a végső cél elnyeréséhez szükségesek, és az is fontos, hogy ezt valamiféle versennyel kössük össze. Verseny az idővel, a másik játékossal, saját magunkkal. Egy-egy szakasz lezárásakor pedig ezt elismerhetjük egy jelvénnyel, egy új névvel, stb.

A gamification azonban nem csak az egész folyamat játékosítását jelentheti, hanem azt, hogy egyes szakaszokban alkalmazunk ilyen eszközöket. Az eddigi foglalkozásokon ezekkel ismerkedtünk meg, elsősorban drámapedagógiai eszközökkel.

Az biztos, hogy ezek a játékok működnek, mivel egy nagyon jó kis csapat alakult ki már a harmadik nap estéjére. A foglalkozások nagyon jó hangulatban telnek, mindenki szívesen vesz részt a játékban. És ugyan rengeteget nevetünk, de azt is tudjuk, hogy játszani csak komolyan lehet. Ezért mindent kipróbálunk, akár többször is, ha elsőre nem sikerül.

A megismert tevékenységek egy része az ismerkedéshez, órai eleji ráhangolódáshoz, vagy a csoport energizálásához alkalmazhatóak. Fejlesztik a koncentrációt, segítik a memorizálás folyamatát, oldott hangulatot teremtenek, ahol könnyebb lehet a tanulás. Ilyen feladatokkal ismerkedtünk meg hétfőn, a képzés második napján. Különösen tetszett, ahogy egy-egy ártatlannak tűnő motívumot végigvittünk, és így egy egyszerű feladatból egy egészen összetett tanulási folyamat keletkezett.

A neveket például több fokozatban tanultuk meg. Először körbe álltunk, Ivan (az oktató) fogott egy labdát, ránézett valakire, megkérdezte a nevét, majd úgy dobta oda neki a labdát, hogy közben köszönt neki. Az illető is választott valakit, és ez így ment egészen addig, amíg vissza került a labda Ivanhoz. (Megjegyzem, hogy eddig azt hittem, könnyű nevem van, de eleinte komoly nehézséget jelentett a résztvevők többségének.) Aztán jött egy másik labda, másik kiválasztottal, majd egy harmadik. Végül pedig egyszerre ment mindhárom labda. Nyilván nagy kavarodás volt: nem emlékeztünk a nevekre, elfelejtettük, melyik labdát kinek kéne dobni, és a labdák időnként elgurultak. De többszöri nekifutásra sikerült.

A többiek nevét úgy tanultuk meg, hogy saját nevünket egy ugyanolyan betűvel (hanggal) kezdődő szóhoz kötöttük. Ez ideális esetben melléknév volt, de az sem volt baj, ha valakinek csak főnév jutott eszébe.Ehhez még egy táncmozdulatot is kötöttünk, így kellett bemutatkozni. majd elismételni, és utánozni. Így már egészen könnyű dolga volt annak is, akinek rosszabbul működik a névmemóriája. Az csoport közös feladatmegoldását segítette elő az igen vidám feladat, ami minderre épült: két kisebb csoportban dolgoztunk - mindkét csoport kapott egy zeneszámot, amelyre olyan koreográfiát kellett készíteni, hogy a tagok minden táncmozdulata benne legyen. Az előadás frenetikus volt, mondanom sem kell.

A második munkanapon további drámapedagógiai eszközökkel ismerkedtünk meg. Ezek már olyan feladatok voltak, amelyek akár szaktárgyakra is adaptálhatók, megkönnyítve az adatok memorizálását. Jó volt, hogy minden feladatot elvégeztünk és aztán mindig megbeszéltük, milyen készségek fejlesztését segíthetik elő, illetve hogyan tudjuk majd mi magunk is tovább fejleszteni.

Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy a kávészünetben is intenzíven folytattuk az ismerkedést.

Szerdán nem dolgoztunk, kulturális körúton vettünk részt.

Csütörtökön (azaz ma) egyrészt digitális felületekkel ismerkedtünk (Kahoot, Prickles), másrészt a csoport kívánságára folytattuk az analóg játékok megismerését is. A két internetes eszköz közül talán a másodikat érdemes bemutatni. Ez valójában egy kvízkészítő program, ami annyiban különbözik az összes többitől, hogy ki lehet nyomtatni a QR-kódokat, amelyeket a tanár okostelefonja értelmez. A kódokat négy irányban tartva lehet felmutatni, így négy lehetőség közül választhatnak a gyerekek. Az előnye az, hogy elég hozzá egyetlen számítógép és egyetlen mobiltelefon.

Sajnos ez volt az utolsó csoportfoglalkozás, holnap és szombaton a másik csoporttal közösen lesznek foglalkozásaink.

A kurzus vasárnap délután ötkor kezdődött. Ez azt jelentette, hogy szinte egy egész napom volt a nézelődésre. Nem bántam különösebben, mert már több napi programot találtam magamnak, mint amennyire lehetőségem lesz.

Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, hogy a szomszéd városba, az egykor fővárosként működő San Cristóbal de La Lagunába megyek el. Villamosra szálltam, amely szépen felvitt a majdnem 500 méterrel magasabban fekvő városkába. Hűvösebb is volt (csak 15 fok) és egy kicsit szemerkélt az eső, de így is nagy élmény volt: láttam katedrálist, sajátos helyi házakat, kisebb-nagyobb palotákat. Az egyik, szinte teljesen szokványos épületnek olyan kedves udvara volt, hogy be is mentem. Nagy meglepetésemre egy egykori kolostor és iskolai falai között találtam magamat, ahol változatos kiállításokat lehetett megnézni. Nekem legjobban az épületben még ma is működő, több évszázados múlttal rendelkező iskola szertárának kincsőiből rendezett kiállítás tetszett. Gondolom, a kémia és fizika szakos kollégák még jobban élvezték volna, de én nagyon örültem minden olyan tárgynak, amiről tudtam (vagy legalább sejtettem, mire való).

Egy másik teremben egy Nelson admirálist ábrázoló monumentális festményt őriznek. Később kiderítettem, hogy Nelson Tenerifén is megfordult: 1797-ben az angol tengerészet hadihajói megtámadták a spanyol kikötővárost, de Nelson nagy bánatára elveszítették a csatát. Sőt, a csatában Nelson karját is találat érte, amit aztán részben amputálni kellett.

A kurzus délután 5-kor kezdődött. A teremben kb. 30-an gyűltünk össze - ez két különböző kurzust jelentett. A társaság nagyobbik része a speciális nevelést igénylő tanulókkal oktatásának kreatív módszereivel fog megismerkedni, míg  a kisebbség a játékok világában merül el. Az első foglalkozás közösen zajlott: mindenki bemutatkozott és mesélt egy kicsit az iskolájáról. Ez nagyon érdekes volt, hiszen hatalmas különbségek voltak az iskolák mérete és felszereltsége között.Megismertük a hét menetrendjét is: délelőtt az SNI-sek dokgoznak, délután pedig mi. Egyelőre azonban csak ennyi történt, a bemutatók után hamar szétszéledt a társaság.

Amikor a 2019-es programban részt vevő kollégák már az új módszereket próbálgathatták, én még mindig a helyemet keresgéltem. Az általam választott kurzusok nem nagyon akartak elindulni, pedig már több helyre is beadtam a jelentkezéseket. A sokadik próbálkozás után visszakanyarodtam az első ötlethez, a gamification (hát erre nincsen igazán jó magyar szó) témájához. Szervezőnk segítségével sikerült is befogadó nyilatkozatot szereznünk a Pricalica cégtől, és egy ígéretet arra, hogy január 26-án Tenerifén találkozom majd hasonló érdeklődésű kollégákkal.

Egészen hamar el lehet jutni az Afrikától nem is olyan messze lévő szigetre: hajnali 5-kor indult a repülő Budapestről, és délben már Tenerifén voltam (magyar idő szerint 1-kor). A repülőtérről busszal mentem Santa Cruz de Tenerifére, a továbbképzésnek helyet adó városba. Az első benyomásom az volt, hogy ez a sziget olyan, mint egy hatalmas kőfejtő, amit egy sor szélturbinával igyekeztek barátságosabbá tenni.

Kelet felé haladva egyre zöldebb lett a táj, és egyre kékebb az óceán.

A Santa Cruzzal való ismerkedésemet a kikötővel kezdtem (persze csak azután, hogy lepakoltam). A kikötő maga nagyon érdekes: mindenféle méretű és fajtájú modern hajó mellett néhány régebbi példány is látható itt. Ezeket látván arra gondoltam, mekkora bátorságra (és szerencsére) volt szükségük a régi korok utazóinak!

Most:

És évszázadokkal ezelőtt (akkor még függőlegesen állt, de nem tudom elforgatni a képet):

Már ekkor szembesültem egy nagy rejtéllyel. Santa Cruzban több hatalmas híd van (amelyek építését büszkén mutatják be fotósorozatokon), de az alattuk elterülő mederben egy csepp víz sincs. Ekkora nagy lenne a szárazság?

A kérdés nem hagyott nyugodni. De a felfedezést majd csak holnap árulom el. :-)

2019.08.05. A második hetet egy ünnepnappal kezdtük, természetesen mi ma is dolgoztunk, nekünk menni kellett a suliba. A mai program ismerkedés volt. Mondjuk mi már ismertük egy mást, de érkezett pár új hallgató körünkbe, egy bolgár, két spanyol és három német pedagógus. Gyorsan számba vettük az arányokat, még mindig mi magyarok vezetünk négy fővel... :)

A feladat hasonló volt, mint az előző heti, mindenki bemutatta az országát és az intézményét egy rövid prezentáció keretében. Igyekeztünk rövidre fogni, és inkább egy kávézóban folytattuk az ismerkedést. Erre tanárunkat Bülentet is könnyen rávettük, mert a suli kávézója az ünnep miatt zárva volt. Gyorsan el is ment nap, így a suli vége után egy gyors vacsi után én is hazafelé vettem az irányt, mondván kell néha egy kis pihenés is...

2019.08.06. A tanfolyamon ezt a hetet az Edmodo virtuális osztályterem keretrendszerével kezdtük, a munkánkat ebben az etapban ezen az alkalmazás köré szőjük. Nem fogok hazudni, engem nem győzött meg eddig (összehasonlítva a Google Classroomhoz képest). Bugos, laggol, nincs benne natívan magyar nyelv, ami nehezíti az otthoni használatot és még körülményes is a használata sokszor osztályadminisztrátorként. Egyetlen előnye, hogy a UI kifejezetten a Facebookot másolja, így a kinézete ismerős lenne a diákoknak. No nem baj, van még három napjuk, hogy meggyőzzenek....

2019.08.07. Ebéd után az iskolába beérve Bülent újabb feladattal látott el minket, eljött az idő a Google Drive és kiegészítő szolgáltatásainak megismerésére. A Drive-ot és a kiegészítőit már több, mint egy éve rendszeresen használom, így ez a nap jó volt arra, hogy átismételjem azokat az apróságokat, amelyeket régen használtam. A nap végén még bepillantottunk a Google Sites-ba, ami a webnode-hoz hasonló egyszerű weblap-tervező. Ez nekem is új volt, de mivel minden szempontból sablonos a felépítése, így gyorsan kiismertük. Ezt szerintem még fogom használni....

2019.08.08. Az ebéd után besiettem az iskolába, ahol már kezdődött is a mai foglalkozás. Elsőnek a Wordpress weboldal- és blogkészítő motorját veséztük ki. Ez jó kis cucc, de jóval bonyolultabb is tud lenni, mint a tegnapi Google Sties vagy a Webnode, amit épp most is használok, így csak az alapokba mentünk bele. Na sebaj, majd otthon még úgyis játszom vele majd... A szünet után a Pinterest, majd a Youtube oktatásban betöltött szerepe került előtérbe. Igazából erről nincs sok mindent írni, hisz a legtöbb általam ismert pedagógus kolléga aktívan használja vagy egyiket, vagy másikat, esetleg mindkettőt. A suli után egy gyors vacsora után meglepődve tapasztaltuk, hogy nagyon lehűlt a levegő, így gyorsan hazafelé vettük az irányt. Mire hazaértem, a szél is rendesen feltámadt, azóta is egyre erősödik. Lehet, hogy vihar készül?

2018.08.09. A második hét utolsó napja már csak a rendszerezés és az eddig használt applikációk összefoglalására volt alkalmas, későbbiek során megkezdtük a 2 hetes oktatás anyagainak ismétlését és lezárását. Minden résztvevő megkapta a tanfolyam sikeres teljesítését bizonyító okiratot. 

2019.08.10. Elérkezett a második hét vége és végre ezzel a hazautazás is. Kicsit már elfáradtunk és már hiányoznak az otthoniak, igaz még a mai nap igen hosszú lesz, hiszen a repülő csak este 11:35 körül fog leszállni. A nap még így igen hosszú, de szerencsére összeismerkedtem egy itt élő családdal, akik vakációzni tartottak hazafelé, így az Írországi élet előnyeiről (hátrányait nem nagyon hallottam) kaphattam tájékoztatót. A repülő sajnos késve indult, így kicsit izgultunk, hogy mikorra fogunk megérkezni!

All World is a Stage

A napjaim képekben: Egy a rengeteg improvizációs gyakorlatból.

Minden órán "játszunk", előadunk. Az órák után már van kedvenc helyünk, ahol ebédelünk és délután a város más és más helyét fedezzük fel. Igazi csapatmunka az egész...

Ismét utazás, ismét tanulás. A kettő együtt feltölt, és mindig izgalmas. Már az első napon rengeteg új dologgal szembesültem. A tanfolyam, amelyet választottam a drámapedagógiába vezet majd be bennünket, és ennek megfelelően egy színésznő tartja. Az, hogy a végén nekünk elő is kell adnunk egy lelkes csapatnak a darabunkat, hát ez mindannyiukat meglepett. Talán ez a bejelentés látszik az arcomon :)

Délután megismertem Dublin belvárosát, amelyet abszolút ír humorral az iskola egyik tanára mutatott be.

Jó kis nap volt!

Kedves Olvasók!

A hétvégén Londonban voltam, ahol meglátogattam a Globe színházat. Ezzel egy régi dédelgetett vágyam vált valóra, hogy saját szememmel lássam a színházat belülről. Sajnos előadásra nem jutottam be, de egy fergeteges idegenvezető segítségével feltárult előttem a színház, ahogy Shakespeare idejében láthatták az emberek. Nagyon sok érdekességet mondott a vezetőnk, aki maga is aktív színésznő, csodálatos kiejtéssel, remek arc és hangjátékkal mesélt, nem kevés humorral arról, hogy milyen lehetett akkoriban egy színház. 

Ha valaki esetleg Londonba megy, akkor ajánlom a Globe színházat.