Kedves Blog Olvasók!

Immár két hét telt el, hogy megérkeztem Oxfordba és most már azt mondhatom, hogy megszoktam a környezetemet. Minden reggel busszal megyek az iskolába, ahol igazából az egész napom zajlik talán egy órás ebédszünetre van alkalmam, ha éppen nem a beadandó feladaton, vagy az óráimra készülök. Négy tanár továbbképző oktatónk van, akik nagyon szigorúan megkövetelik tőlünk mind az elméleti, mind a gyakorlati tudást. Az elején nem igazán tudtam hova tenni a szakkifejezések rövidítéseit, mint például, PPP, vagy TTT, vagy lehetne STT, de akár MFP is. Ugye milyen jól hangzik? Mintha csak egy választási kampány pártjait sorolnám fel, de itt tudományos a jelentésük, persze. Végül is minek kell megjegyezni hosszú kifejezéseket- Present- Practice, vagy Test-Teach-Test, Student Talking Time-vagy a nagyon sokszor emlegetett CCQ, azaz Concept Check Question. Igazuk van az angoloknak. Így egyszerűbb.

Ma az volt a feladatom, hogy végignézzem a kollégáim óráit és bizonyos szempontokat figyeljek meg. A megfigyelési naplóban megakadt a szemem a WC kifejezésen, de nem mertem megkérdezni a tanáromat, nehogy leleplezzem a tudatlanságomat. Ez mostanáig is talány maradt számomra. De még töröm a fejem rajta.

Vasárnap végre egy egész napot csavarogtam. Elmentem Woodstockba, jaj de nem ám a híres Woodstockba, az New York mellett van. Ez egy csendes kis városka, ami a Blenheim Palotával, Churchill családi birtokával vonzza a látogatók sokaságát. Sokan csak a városka széléig jutnak el, de én bemerészkedtem a régi városkába is, és jól is tettem. Gyönyörű kis kőkerítéses kőházak vártak rám, ahol a patak mellett megbújó kis kocsmában igazi angolos hangulatban ittam egy kávét a teraszon. Sokat nem időzhettem az asztalnál, mert a kellemes napsütés után hirtelen szakadni kezdett az eső. Ja, persze arról sohasem szabad megfeledkeznünk, hogy ez Anglia! Itt az ernyő olyan, mint a mobil telefon, mindig kéznél van. A Blenheim Palotánál is úgy piknikeztek az angolok, hogy időnként az ernyő menedékébe húzódtak, de nem a nap elől. Aztán békésen folytatták a piknikezést a következő záporig.

Szóval, így is lehet élvezni az életet. TSZE mindenkinek! Megfejtés:További Szép Estét!

2018.07.29. A teremben megismerkedhettünk Bülent Dönmezzel, aki egy Dublinban élő török tanár, ő lesz a mi pártfogónk és mentorunk a következő két hétben. Egy rövid bemutatkozás után ismerkedési játékba kezdtünk, amivel nem csak a nevünket de a nyelvi szintünket is jól fel tudta mérni. Ezután mindenki bemutatta rövid prezentációját országáról, iskolájáról. Így jól el is ment az első nap.

A suli után mi, magyarok bandába verődve ráraboltunk egy helyi Burger Kingre, majd egy pubban öblítettük le egy kis ír nedüvel. Tökéletes zárása volt ez az első napnak...

2019.07.30. A suliba beérve Bülent egyből a dolgok közepébe vágott, felvezette a fő témánkat, a Googleclass használatát. Ez a platform valóban jól használható virtuális osztályteremként, rengeteg kisegítő lehetőséggel. Ráadásul lényegében minden egyéb online eszközhöz hozzá lehet rendelni, lévén Google termék, így már kiviláglott, hogy ez adja a keretét egész heti munkánknak. A Googleclass minden funkcióját kiveséztük bő három óra alatt, így jól elment az idő. A napra betervezett két programból így csak a Kahootra jutott idő, ami egy elég jó alkalmazás, bár én eddig azért nem használtam, mert van jobb. Ennek ellenére kifejezetten jó kis eszköz főleg a kisebbek részére, hisz nem szöveggel, hanem színkódokkal operál. A nap végén szerencsére az addig végig szakadó eső is elállt, így a csapattal megismételtük az előző napi kört, azaz egy gyors vacsi, egy kis beszélgetés egy pubban, majd irány haza.

2019.07.31. A nap egy, az iskola által szervezett városnéző túrával kezdődött. Szerencsére Fingan Macintosh, aki idegenvezetőnk volt (ő az Europassnak otthont adó ULearn School egyik tanára), olyan helyekre vitt minket, ahol még nem voltam és így a történetei is újak voltak nekem. Elsősorban a 20. századi történelemről és a jelenkorról mesélt sokat (itt-ott egy kis helyi politikát is belekavarva, de ez csak megfűszerezte a mondanivalóját). A túrának csak egy baja volt. Még tudtam volna így vándorolni, sztorikat hallgatni pár órát, de hát tanulni jöttünk, nem várost nézni.

Ma elsősorban az online kvízkészítésre koncentráltunk. Ennek jegyében a tegnap elmaradt Quizezz alkalmazással kezdtünk, majd jött a Quizlet, mint a fő program erre az etapra. Jó ideig gyártottuk a kvízeket, majd végig is játszottuk őket. Anno én ebbe szerettem bele, de Bülent is megerősítette, hogy ez az egyik leghasználhatóbb a hasonló eszközök közül. 

A Quizlet után a StudyStack alkalmazása következett, de valahogy ez nem győzött meg. A Quizlet és a Googleclass alkalmazásai szerintem szinte feleslegessé teszik ezt, még akkor is, ha itt egy helyre vannak ezek beintegrálva. Ráadásul valahogy ez nem olyan szép. Tudom, hogy a funkcionalitás a lényegesebb, de a tanulóim is az alapján fogják az első véleményüket meghozni, hogy milyen a program kinézete. Itt igenis a külcsín is számít.

A suli után hatalmas bandába verődve megszálltunk egy közeli pubot, hogy együnk valami igazi ír ételt, ne csak a szokásos gyorskaját. Sajnos itt rövidre kellett fognom a tartózkodásom, mert siettem haza, hisz blogot kell írni...:) Annyit azért az ír ételekről, hogy lehet, hogy világhíres az ír stew, de egy jó pörkölt nokedlivel simán leveri... 

Ha elfáradtam és pihenni akartam, akkor a St. Stephen’s Green Parkban kerestem menedéket, itt néha órákat ücsörögtem és olvastam.

Ha pedig megéheztünk volt hogy a mexikói konyha remekeiből válogattunk.

2019.08.01. A negyedik napot a tegnap elmaradt Learninapps alkalmazással kezdtük, de csak érintőlegesen, hogy behozzuk a lemaradást. Ezen az oldalon hatalmas mennyiségű digitális táblára való feladatból válogathatunk illetve elkészíthetjük sajátunkat. Mondjuk a "Legyen ön is milliomos" stílusú játék nagyon vicces, viszont ez a program nem annyira alkalmas az én céljaimra, mert ezt max egy-két tanulóm játszhatja a táblánál, én pedig az egész osztályt szeretném egyszerre feladattal ellátni. De azért fogom használni időről időre. A Következő két alkalmazás a Popplet és a Canva volt. Az előbbiben gondolattérképeket lehet pikk-pakk összedobni, míg a másik egy designer program, amivel plakátokat lehet egyszerűen tervezni, ami fel tudja dobni az osztálydekorációt. Miután megismerkedtünk velük, rátértünk a nap fő attrakciójára, a TedED-re. Ez egy komplex feladatkészítő alkalmazás, amit főleg a Flipped Classroom módszeréhez lehet alkalmazni. 

2019.08.02. A hét utolsó iskola napján sem lazítottunk sokat. Egyből belevágtunk a Lyricstraining használatába, ami egy kiváló app nyelvtanuláshoz. Minden nyelvtanárnak javaslom. És ráadásul az általam kedvelt zenék közül is tucatnyit tartalmazott, így egy kis zenehallgatás dobta fel a kora délutánt. A következőben leginkább mobilos alkalmazásokat néztünk meg, először a FunEasyLearnt, ami egy jó kis nyelvtanulós program, majd az AClass-t, ami egyből lenyűgözött. Az AClass az Augmented Reality (megváltoztatott valóság) technológián alapuló oktatási app, aminek az a lényege, ha a program használatával a diákok egy meghatározott felületre mutatnak a telefonjuk kamerájával, akkor képek, videók, zene, vagy egy 3D-s modell jelenik meg. Már az elején láttam, hogy ezzel nagyon jó kis feladatokat lehet tervezni a tanulóknak, ami akár önálló akár csoportos feladatként is megállja a helyét, sőt kitörhetünk vele a tanterem kereteiből is. Ezt a programot találtam a héten a legjobbnak. Nagy potenciál van benne (képzeljünk el egy tankönyvet, ahol, ha a tanuló rámutat a telefon kamerájával a könyv ábrájára és a mobil képernyőjén elindul egy video további információkkal. Ez lenne a XXI. századi iskola...), de sajnos annyi gyerekbetegsége még van, hogy erősen bétás a program, viszont folyamatosan fejlesztik. Remélem gyorsan haladnak vele.... 

2019.08.03. Az első hétvégi napunkon igazán korán kellett kelni, hogy beérjünk az iskolához. A program kirándulás volt a Giant's Causeway-hoz, Írország északi részén. Reggel nyolcas indulással, alig három óra buszozással oda is értünk. Csodálatos látvány, nem is írok semmit róla, a képek magukért beszélnek. Visszafelé megálltunk Belfastban, ahol kiderült, hogy épp zajlik a Pride. Én mondjuk inkább a City Hallt választottam, ahol megismerhettem a város történetét. Mire végigértem a múzeumon, el is telt az idő, indultunk vissza Dublinba. Pár óra buszozás és egy gyors vacsora után haza is indultam, hogy kipihenjem a hosszú utazást....

Kedves Olvasó!

Egy hete érkeztünk meg kicsit kalandosan Hédivel Oxfordba, ahol én a British Study Centres iskolában tanulok. Hol is kezdjem, hm. Nagyon korán reggel indultunk Ferihegyről, de Londonig minden simán ment. Amikor leszállt a gép fogvacogtató hideg és eső fogadott, én leváltottam a nyári cipőmet. Mielőtt kiértünk volna a lutoni reptérről, egy vámtiszt udvariasan megkért, hogy kövessük, ugyanis gyanút keltettem, a nagy bőröndömmel. Mint aztán kiderült, azt hitte angolok vagyunk és cigarettát csempészünk be. Ezek után a melegedőben vártuk egy kapucsínót szürcsölgetve, hogy induljon a buszunk, de tájékoztattak, hogy 75 percet késik, mert lerobbant a buszunk. Nahát, gondoltuk, mi történt a híres angol pontossággal! De semmi baj. Ahogy üldögéltünk a bőröndjeinkkel, a busz társaságtól jött egy email, amiben sok jó tanáccsal láttak el minket a rendkívüli hőségre való tekintettel. Ezen jót derültünk. Végre megérkezett a várva várt buszunk, ami elvitt Oxfordba. Amikor leszálltunk a busz pályaudvaron, a bőröndökkel elvonszoltuk magunkat a szállásra. De végre célba értünk.

Másnap kezdődött a tanfolyamom, ahol 15 fős nagyon nemzetközi csoportba kerültem. Van 3 angol, két kínai, egy makaói lány, svájci, spanyol, osztrák, akinek a neve Csanádi, de nem tud magyarul, brazil, amerikai, szóval mindenféle nemzetiségű. 

Most, hogy túl vagyok az első héten, mondhatjuk úgy is a beavatáson, már egy kicsit kezdek hozzászokni a rendkívüli tempóhoz és terheléshez. Délelőtt 9-13-ig elméleti órák vannak, 2-5.15-ig tanítási gyakorlat, de az ebédszünetben mindenki készül az óráira, aztán megkapjuk a házit, ami kb két óra munka estére. Nekem annyi a kikapcsolódás, hogy hazafelé mindig sétálok egy órát, hogy kiszellőzzön a fejem. 

Egyszóval nagyon intenzív a képzés, de nagyon jó szakmailag. Kedvesek a mentorok, meg a csoporttársak is segítőkészek. 

A család, ahol lakom rendkívül aranyos. Rita, a házigazda olasz származású, nagyon tiszta, rendes és nyitott egyéniség. Reggelente és este jókat beszélgetünk. A férje ír származású és három nagy fiuk van, a legidősebbnek két pici gyereke van, akik gyakran jönnek át. Egyszóval zajlik az élet.

Ma volt az első szabad napom, amit csavargással töltöttem. Először meglátogattam a Magdalen College területét, ami egy gyönyörű parkban fekszik, aztán elmentem Abingdonba, egy kis városkába délután. Amikor a férjemet hívtam telefonon, azt hitte Egyiptomban vagyok, amin kicsit csodálkozott, de az egy kicsit odébb van.

Hát eddig ennyi történt velem.

Késői indulás elé néztem, a repülő este 17 óra után indult. Várható érkezés az óraállítás miatt Dublinban este 7 után, ahonnan még be kell jutni a városba megkeresni a címet, stb.

Teljesen rendben lezajlott minden, a repülő földet ért (bár az égbe még sosem maradt) csomagomat megtaláltam, irány a busz. Közel 50 perces buszozás után célba érés, címkeresés. Megtaláltam, a szobám kb. 2 ágynak megfelelő méretű van benne vízforraló egy kis keksz, instant kávé és tea, szóval jó lesz ez így :)

Gyors zuhany, aztán holnap majd ismerkedünk a várossal.

Véget ért a tanfolyam, összességében elmondhatom, nagyon izgalmas és hasznos két hét áll mögöttem. XXI. század iskolája, sokminden belefér ebbe a témába és azt gondolom, az Alpha College minket tanító tanárai, Rachel, Katie és Liam, mindhárman kitettek magukért, alaposan, átgondoltan készültek az óráikra. Voltak témák, melyek új szemszögből világítottak rá fontos pedagógiai kérdésekre, volt, ami megerősítette az elgondolásaimat és voltak teljesen új dolgok, elsősorban az IKT területén. Katie, akihez az IKT tartozott, kb fele annyi idős, mint a csoport átlag életkora volt, valamint jó adag dinamika szorult belé, nem mondom, hogy mindig tudtuk vele tartani a kattintgatási tempót, ez házi feladat maradt.

A második hét délutáni szervezett programjai és nagyon jók voltak, zömében a délelőtti témáinkhoz kapcsolódtak, de volt egy kivétel,  a csütörtök, amikor egy whiskey lepárlóba mentünk. Írországban, ha ez ember útba igazítást kér, a válaszban egész biztosan a támpontok pubok, vagy templomok lesznek. Csütörtöki célpontunk ennek a kettőnek nagyjából az ötvözete volt, a lepárlót egy valaha protestáns templom épületében alakították ki. Én nem igazán szeretem a whiskeyt, de  ez így egy nagyon érdekes délután volt. A program után közösen beültünk egy pubba, ahol egy norvég házaspár spontán csatlakozott a csapathoz, igazán multikultivá alakult az esténk. Liam egy igazán magvas gondolattal összegezte a napunkat: Critical thinking or critical drinking:) Az előbbi fontosságát  órákon át veséztük a héten,  a másik meg kikerülhetetlen, ha az ember ír földre lép.

Péntekre, az utolsó napra, két összegző feladatunk volt, Liam óráján be kellett számolnunk arról, hogy mi az, amit a tanfolyamról hazaviszünk, mit és hogyan fogunk tudni hasznosítani a munkánk során. A másik feladat Katie egyik témájához, a projekt alapú oktatáshoz kapcsolódott. Csoportokat alakítottunk, feladatunk egy projekt megtervezése volt, amihez vázlatot, időbeosztást, értékelési pontokat, módokat kellett tervezni, majd előadni és megbeszélni a többiekkel. A kurzust végül Katie kurjongatásával és tapsviharával kísért oklevél átadással, majd egy nagy közös öleléssel zártuk. Többen nem tudták sírjanak, vagy nevessenek rajta, én az utóbbit választottam :)

A parton álló színes bódék látványa mindig lenyűgöz. Házigazdámék gyermekkorukban gyakran lejártak a strandra, és a kis házacskából elővették a strandszékeket, törülközőket, vagy éppen oda húzódtak be a nap elől hűsölni az árnyékban vagy elfogyasztani az uzsonnát.

A sirályok itt is hatalmasra nőnek és rendületlenül pásztázzák a terepet egy-egy jó falatra várva. Elképesztő méretük ellenére igen könnyűek: alig hagynak nyomot a puha homokban, olyan, mintha pehelysúlyuk lenne. Én bezzeg bokáig süllyedek az új lég-és homokáteresztő csukámban. Le is veszem. Ez mégiscsak a strand, irány a tenger! A tűző nap ellenére ma 14 fokos, így csak a lábam mártom bele, nehogy kimaradjak a feelingből.

Liam kezd belejönni, és mi is. Egyre jobbak az órák, most inkább kulturális témák vannak porondon.Sokat beszélgetünk, tanulunk ezek fontosságáról, integrálásáról az iskolai életbe. Zömében magyar, lengyel és bolgár kollégákkal vagyok egy csoportban, rajtunk, rajtuk kÍvül  van még spanyolunk is, ők és persze Liam szinesitik a beszélgetéseket. Katie az új tanárunk a héten, rövid Ízelítőt már kaptunk  dinamikájából a múlt héten, a héten újra hengerel. Mindannyian  magas hangon képzett lovely és beautiful  diákok vagyunk, szokni kellett, de már egymásnak is Így köszönünk .). Katievel a projekt alapú oktatásról tanulunk, illetve kisebb csoportokban egy közös projekt kidolgozása is vár ránk. 

A hétvége nagyon Ír volt. Szombaton a suli szervezésében elmentünk a Tara Hill-re, ami az Ír történelemtör egyik szentélye és tényleg egy domb, leginkább a hozzá kapcsolódó legenda teszi vonzóvá a helyét. Ben volt a kisérőnk, hihetetlen humorral mesélt nekünk, tiszta stand up comedy volt.  Délután a Trim -kastélyhoz mentünk, ami Írország legnagyobb és nagyon jó állapotban megmaradt norman kastélya.s számos történelmi információ mellett azt is  megtudtuk, hogy az élősködők ellen ammóniával védekeztek a vár lakói, nemes egyszerűséggel a ruháikat a wc fölé lógatták.

Vasárnap Írország második legnépszerűbb turista látványosságához, a Moher sziklákhoz mentem.   Az első a  Guiness gyár.  Végre megtapasztalattam, hogy milyen érzés vízszintesen eső esőben és orkán szélben hajózni, nem mindig tudtam eldönteni, hogy felülről, vagy az átcsapó hullámoktól ázok. Gyönyörű táj, igy együtt hatalmas élmény volt. 

Továbbképzéseim közül ennyire jó hangulatú, gyakorlatias továbbképzésben még nem volt részem. Tanárunk lendülete, vidámsága és humora bearanyozta a hetet. Az osztrák nyelv és kultúra, a fiatalság mindennapjait és szlengjét és az üzleti élet minden csínját-bínját megismertette velünk. Pénteken ezzel a közös képpel búcsúztunk tőle:

Az elmúlt napokban csak úgy repkedtek körülöttem a szakmai rövidÍtések, Ígérem, Írok majd róluk is, de a mostani blogom csak a DPB-ről fog szólni. DPB, vagyis Délutáni Program Beszámoló. 

A tanÍtás 9-kor kezdődik, egy rövid szünettel 13 --ig tartanak a szakmai óráink. A délutáni programokhoz 14 órakor van a gyülekező, általában 1/2 5-5 körül végzünk. A délutánjainkér Liam a felelős (Rachel szerint többet látjuk ezen a héten Liamot, mint normál esetben a családunkat), aki még mindig gyorsan és motyogva beszél, de megéri figyelni rá, mert hatalmas tudású és, ha olyan kedve van, hihetetlen jó humorral szinesÍti mondanivalóját. Kedd délután, a National Museum- ban órákon át  mesélt nekünk az Ír történelemről, kultúrálól, annyira profin kalauzolt minket, hogy vadidegenek csapódtak hozzánk hallgatni Liam mesélését.

A másik kedvenc délutáni programom az Airfield Estate ökofarm megnézése volt. A farm piacként, kertészeként és oktató központként egyaránt működik.   Kis és nagy diákok egyaránt megnézhetik, kipróbálhatják hogyan működik egy fentartható gazdaság. 

És persze Írországban vagyunk, Így a ma délutáni programunk keretében megtudtuk, hogy itt a temetés majdnem olyan drága, mint az esküvő, csak  nem jön vissza pénz egy részét. Első nap megérkeznek a rokonok, a második nap közösen megy templomba a család és maga a temetés, csak a harmadik napon történik. Ezalatt a három nap alatt a gyászolóknak sok-sok alkohollal kell kÍnálni a rokonokat, ami Liam szerint kicsit sem jó biznisz.