A gamification elég tág fogalom. Jelentheti azt, hogy egy teljes folyamatot "játékosítunk" az elejétől a végéig. Meghatározzuk a folyamat kiinduló pontját és a végét, majd felosztjuk kisebb, egymásra épülő, de fokozatosan nehezedő lépésekre. Fontos, hogy az egyes lépésekben olyan készségeket sajátítsunk el, amelyek a végső cél elnyeréséhez szükségesek, és az is fontos, hogy ezt valamiféle versennyel kössük össze. Verseny az idővel, a másik játékossal, saját magunkkal. Egy-egy szakasz lezárásakor pedig ezt elismerhetjük egy jelvénnyel, egy új névvel, stb.

A gamification azonban nem csak az egész folyamat játékosítását jelentheti, hanem azt, hogy egyes szakaszokban alkalmazunk ilyen eszközöket. Az eddigi foglalkozásokon ezekkel ismerkedtünk meg, elsősorban drámapedagógiai eszközökkel.

Az biztos, hogy ezek a játékok működnek, mivel egy nagyon jó kis csapat alakult ki már a harmadik nap estéjére. A foglalkozások nagyon jó hangulatban telnek, mindenki szívesen vesz részt a játékban. És ugyan rengeteget nevetünk, de azt is tudjuk, hogy játszani csak komolyan lehet. Ezért mindent kipróbálunk, akár többször is, ha elsőre nem sikerül.

A megismert tevékenységek egy része az ismerkedéshez, órai eleji ráhangolódáshoz, vagy a csoport energizálásához alkalmazhatóak. Fejlesztik a koncentrációt, segítik a memorizálás folyamatát, oldott hangulatot teremtenek, ahol könnyebb lehet a tanulás. Ilyen feladatokkal ismerkedtünk meg hétfőn, a képzés második napján. Különösen tetszett, ahogy egy-egy ártatlannak tűnő motívumot végigvittünk, és így egy egyszerű feladatból egy egészen összetett tanulási folyamat keletkezett.

A neveket például több fokozatban tanultuk meg. Először körbe álltunk, Ivan (az oktató) fogott egy labdát, ránézett valakire, megkérdezte a nevét, majd úgy dobta oda neki a labdát, hogy közben köszönt neki. Az illető is választott valakit, és ez így ment egészen addig, amíg vissza került a labda Ivanhoz. (Megjegyzem, hogy eddig azt hittem, könnyű nevem van, de eleinte komoly nehézséget jelentett a résztvevők többségének.) Aztán jött egy másik labda, másik kiválasztottal, majd egy harmadik. Végül pedig egyszerre ment mindhárom labda. Nyilván nagy kavarodás volt: nem emlékeztünk a nevekre, elfelejtettük, melyik labdát kinek kéne dobni, és a labdák időnként elgurultak. De többszöri nekifutásra sikerült.

A többiek nevét úgy tanultuk meg, hogy saját nevünket egy ugyanolyan betűvel (hanggal) kezdődő szóhoz kötöttük. Ez ideális esetben melléknév volt, de az sem volt baj, ha valakinek csak főnév jutott eszébe.Ehhez még egy táncmozdulatot is kötöttünk, így kellett bemutatkozni. majd elismételni, és utánozni. Így már egészen könnyű dolga volt annak is, akinek rosszabbul működik a névmemóriája. Az csoport közös feladatmegoldását segítette elő az igen vidám feladat, ami minderre épült: két kisebb csoportban dolgoztunk - mindkét csoport kapott egy zeneszámot, amelyre olyan koreográfiát kellett készíteni, hogy a tagok minden táncmozdulata benne legyen. Az előadás frenetikus volt, mondanom sem kell.

A második munkanapon további drámapedagógiai eszközökkel ismerkedtünk meg. Ezek már olyan feladatok voltak, amelyek akár szaktárgyakra is adaptálhatók, megkönnyítve az adatok memorizálását. Jó volt, hogy minden feladatot elvégeztünk és aztán mindig megbeszéltük, milyen készségek fejlesztését segíthetik elő, illetve hogyan tudjuk majd mi magunk is tovább fejleszteni.

Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy a kávészünetben is intenzíven folytattuk az ismerkedést.

Szerdán nem dolgoztunk, kulturális körúton vettünk részt.

Csütörtökön (azaz ma) egyrészt digitális felületekkel ismerkedtünk (Kahoot, Prickles), másrészt a csoport kívánságára folytattuk az analóg játékok megismerését is. A két internetes eszköz közül talán a másodikat érdemes bemutatni. Ez valójában egy kvízkészítő program, ami annyiban különbözik az összes többitől, hogy ki lehet nyomtatni a QR-kódokat, amelyeket a tanár okostelefonja értelmez. A kódokat négy irányban tartva lehet felmutatni, így négy lehetőség közül választhatnak a gyerekek. Az előnye az, hogy elég hozzá egyetlen számítógép és egyetlen mobiltelefon.

Sajnos ez volt az utolsó csoportfoglalkozás, holnap és szombaton a másik csoporttal közösen lesznek foglalkozásaink.