Tanulásunk folytatódott, az intelligencia típusaival foglalkoztunk. Ismert tény, hogy túlnyomó részt a verbális és  logikai intelligenciát fejlesztjük az iskolában, azonban ez nem hoz sikert mindenki számára. Módszereket, tevékenységeket ismertünk meg, amikkel a logikai, vizuális, zenei, mozgáskoordinációs, intraperszonális, interperszonális területek is fejleszthetők. A tehetség pedig sokszínű. Meg kell találni a módját, ki miben teljesedhet ki, mihez ért igazán, így esélyt kaphat arra, hogy a saját útját kövesse és önmagára találjon. Mindehhez nem elegendőek a hagyományos módszerek. Zenével, énekkel, verssel, mozgással, rajzzal, egymással, egymáson :) dolgoztunk. Nagyon élveztük a változatos feladatokat.

Fantasztikus az, hogy itt vagyunk napok óta egy vadidegen városban vadidegenekkel, akikkel amióta először találkoztunk, nem fogyunk ki a beszédtémából, sőt, egyre lelkesebb mindenki. A szállásomon gyakorlatilag éjszaka kb hat órát tartózkodom, a reggelinél már együtt vagyunk, a tanfolyam után pedig együtt töltjük a szabadidőnket. Figyelünk egymásra, kapcsolatban vagyunk egymással, tudjuk, ki mit csinál, hogy érzi magát. Egymást kalauzoljuk a városban, miközben rengeteget beszélgetünk, képeket, videókat nézünk arról, ki hogyan él, hogyan csinálja :). A legjobban egy portugál megoldás tetszik: nincs helyettesítés :). Ha hiányzik egy tanár, akkor nincs óra, a gyerekek eltöltik az időt az iskolában. :)

Egy érdekesség. Prágában minden hónap első szerdáján tesztelik a szirénákat két percig, és ez most éppen az óránk közepére esett. Hát, ha nem szól előre Petra a tanárnőnk, páran bizony szívrohamot kaptunk volna...:)