Reggeli képzavar. Angliában vagyok. Utazom a buszon az iskola felé és csak német beszédet hallok. Mögöttem két osztrák lakótársam ül. A buszon utazik még négy tanárnő Alsó-Ausztriából, akik szintén az exeteri iskola egyik kurzusán vesznek részt. Azért töltenek két hetet Angliában, hogy az angol tudásukat és tanítási módszereiket fejlesszék. No, de ők csak németül beszélnek. Nemcsak a buszon, hanem az utcán, az iskola órák közötti kávészünetében és sokszor "itthon" is. Egy házban lakunk, a kedves nyugdíjas házaspár mindhármunkat befogadott. Kapunk szállást, reggelit és meleg vacsorát, valamint ebédre kis dobozban szendvicset, joghurtot és gyümölcsöt. Párszor már kedvesen-viccesen kértem őket, hogy gyakorolják ők is az angolt, beszéljünk angolul! Ilyenkor 2 percre valóban angolra váltunk...

Szeretek megragadni minden lehetőséget, hogy beszélgetésbe elegyedjek a devoni emberekkel. Megszólítom őket a buszmegállóban és kedélyesen megvitatjuk a napi időjárást. Ha bemegyek egy "charity shop"-ba, azaz: "jótékony célokra gyűjtő használt tárgyak boltjába", ott mindig egy mosolygós eladóval találkozom - akik mind önkéntesek - és megvitatjuk, hogy: 1.milyen meleg van júliusban, 2.oly régen esett utoljára eső, 3.honnan jöttem és miért vagyok itt, 4.a környéken lakom-e, mert annyira tökéletes az angolom. <3 Bevallom, ez utóbbit nagyon jólesik hallanom. Hiába, ezek az angolok kedvesek is és udvariasak is. :-)