Dublin, vagyis fekete medence. Ír nevét a Liffey folyó felszÍnre törésekor kialakult fekete tóról kapta,   a várost kettészelő vÍz a mai napig meglepően sötét.  Szóval ebbe a fekete medencébe ugrottam fejest a hét elején és kezdtem meg Erasmus + képzésem két hetét. A tanfolyamom témája az oktatás a XXI. században. Az alapoknál kezdtük,  hétfőn hirtelen újra egyetemista éveim pedagógia, didaktika és pszichológia óráján érezhettem magam. Jó volt nosztalgiázni, de szerencsére hamar az aktuális témák kerültek előtérbe, úgy, mint autonóm oktatás, önreflekció, CLIL kihÍvások. Az utóbbi nem érint minket a Radnótiban, de Így is  jókat beszélgettünk róla, ezt az órát nyelvtanulás két fogtam fel, ami azért nem jött rosszúl. Két tanárunk van, a tavalyról jól ismert Rachel, aki most is zseniális, valamint Liam, aki naggggggyon gyorsan és motyogva beszél. 17-en vagyunk a csoportban, kb a fele angol tanár, a többieknek, Így nekem is sokszor kihÍvás tartani vele a tempót. Hatalmas tudású, nagyon szimpatikus tanár, de mélyvÍz, akarom mondani, mély fekete medence.

Dublin most is szuper, barátságos város, jó újra hallani a sirályok rikácsolását, élvezni a helyiek segÍtő készségét, vendégszeretetét.  Folyt. köv.:)