Kedves Olvasó!

Egy hete érkeztünk meg kicsit kalandosan Hédivel Oxfordba, ahol én a British Study Centres iskolában tanulok. Hol is kezdjem, hm. Nagyon korán reggel indultunk Ferihegyről, de Londonig minden simán ment. Amikor leszállt a gép fogvacogtató hideg és eső fogadott, én leváltottam a nyári cipőmet. Mielőtt kiértünk volna a lutoni reptérről, egy vámtiszt udvariasan megkért, hogy kövessük, ugyanis gyanút keltettem, a nagy bőröndömmel. Mint aztán kiderült, azt hitte angolok vagyunk és cigarettát csempészünk be. Ezek után a melegedőben vártuk egy kapucsínót szürcsölgetve, hogy induljon a buszunk, de tájékoztattak, hogy 75 percet késik, mert lerobbant a buszunk. Nahát, gondoltuk, mi történt a híres angol pontossággal! De semmi baj. Ahogy üldögéltünk a bőröndjeinkkel, a busz társaságtól jött egy email, amiben sok jó tanáccsal láttak el minket a rendkívüli hőségre való tekintettel. Ezen jót derültünk. Végre megérkezett a várva várt buszunk, ami elvitt Oxfordba. Amikor leszálltunk a busz pályaudvaron, a bőröndökkel elvonszoltuk magunkat a szállásra. De végre célba értünk.

Másnap kezdődött a tanfolyamom, ahol 15 fős nagyon nemzetközi csoportba kerültem. Van 3 angol, két kínai, egy makaói lány, svájci, spanyol, osztrák, akinek a neve Csanádi, de nem tud magyarul, brazil, amerikai, szóval mindenféle nemzetiségű. 

Most, hogy túl vagyok az első héten, mondhatjuk úgy is a beavatáson, már egy kicsit kezdek hozzászokni a rendkívüli tempóhoz és terheléshez. Délelőtt 9-13-ig elméleti órák vannak, 2-5.15-ig tanítási gyakorlat, de az ebédszünetben mindenki készül az óráira, aztán megkapjuk a házit, ami kb két óra munka estére. Nekem annyi a kikapcsolódás, hogy hazafelé mindig sétálok egy órát, hogy kiszellőzzön a fejem. 

Egyszóval nagyon intenzív a képzés, de nagyon jó szakmailag. Kedvesek a mentorok, meg a csoporttársak is segítőkészek. 

A család, ahol lakom rendkívül aranyos. Rita, a házigazda olasz származású, nagyon tiszta, rendes és nyitott egyéniség. Reggelente és este jókat beszélgetünk. A férje ír származású és három nagy fiuk van, a legidősebbnek két pici gyereke van, akik gyakran jönnek át. Egyszóval zajlik az élet.

Ma volt az első szabad napom, amit csavargással töltöttem. Először meglátogattam a Magdalen College területét, ami egy gyönyörű parkban fekszik, aztán elmentem Abingdonba, egy kis városkába délután. Amikor a férjemet hívtam telefonon, azt hitte Egyiptomban vagyok, amin kicsit csodálkozott, de az egy kicsit odébb van.

Hát eddig ennyi történt velem.