Véget ért a tanfolyam, összességében elmondhatom, nagyon izgalmas és hasznos két hét áll mögöttem. XXI. század iskolája, sokminden belefér ebbe a témába és azt gondolom, az Alpha College minket tanító tanárai, Rachel, Katie és Liam, mindhárman kitettek magukért, alaposan, átgondoltan készültek az óráikra. Voltak témák, melyek új szemszögből világítottak rá fontos pedagógiai kérdésekre, volt, ami megerősítette az elgondolásaimat és voltak teljesen új dolgok, elsősorban az IKT területén. Katie, akihez az IKT tartozott, kb fele annyi idős, mint a csoport átlag életkora volt, valamint jó adag dinamika szorult belé, nem mondom, hogy mindig tudtuk vele tartani a kattintgatási tempót, ez házi feladat maradt.

A második hét délutáni szervezett programjai és nagyon jók voltak, zömében a délelőtti témáinkhoz kapcsolódtak, de volt egy kivétel,  a csütörtök, amikor egy whiskey lepárlóba mentünk. Írországban, ha ez ember útba igazítást kér, a válaszban egész biztosan a támpontok pubok, vagy templomok lesznek. Csütörtöki célpontunk ennek a kettőnek nagyjából az ötvözete volt, a lepárlót egy valaha protestáns templom épületében alakították ki. Én nem igazán szeretem a whiskeyt, de  ez így egy nagyon érdekes délután volt. A program után közösen beültünk egy pubba, ahol egy norvég házaspár spontán csatlakozott a csapathoz, igazán multikultivá alakult az esténk. Liam egy igazán magvas gondolattal összegezte a napunkat: Critical thinking or critical drinking:) Az előbbi fontosságát  órákon át veséztük a héten,  a másik meg kikerülhetetlen, ha az ember ír földre lép.

Péntekre, az utolsó napra, két összegző feladatunk volt, Liam óráján be kellett számolnunk arról, hogy mi az, amit a tanfolyamról hazaviszünk, mit és hogyan fogunk tudni hasznosítani a munkánk során. A másik feladat Katie egyik témájához, a projekt alapú oktatáshoz kapcsolódott. Csoportokat alakítottunk, feladatunk egy projekt megtervezése volt, amihez vázlatot, időbeosztást, értékelési pontokat, módokat kellett tervezni, majd előadni és megbeszélni a többiekkel. A kurzust végül Katie kurjongatásával és tapsviharával kísért oklevél átadással, majd egy nagy közös öleléssel zártuk. Többen nem tudták sírjanak, vagy nevessenek rajta, én az utóbbit választottam :)